Zalán és Nóra naplója: szeptember 2013

Eljött a várva várt nap! Hurrrááá!!!! Zazikám így ébredt reggel, merthogy erre vártunk már több, mint 6 éve:))) Annyira édes! Kíváncsi voltam, vajon nap végén is ennyire lelkes lesz. És nem csalódtam, pont olyan örömmel ugrott az ölembe ebéd után, mint amikor indultunk a tanévnyitóra. Este meg úgy aludt el, hogy dejó, hogy holnap is suli, és reméli, hogy már tanulni is fognak. Belenézegettem a tankönyvekbe, és csak remélni tudom, hogy nem fog unatkozni. Illetve lesznek ugynevezett témaprojektek, 4 nagy témát fognak boncolgatni. A címek alapján (almafa, katica, stb) megint csak az jutott eszembe, hogy vajon ezekről mi a frászt lehet olyan sokáig témázni, amikor Zazit a számok és a tudományos kísérletezések (konkrétan kémiai folyamatokat magyaráz itthon) világa egészen mélyrehatóan érdeklik!? Na mindegy, olvasni még nem tud szépen...
Szóval minden flottul ment, nem késtünk, nem kaptam idegbajt reggel, mindegyik nagyszülő időben megérkezett, és még parkolóhelyünk is volt. Zazikám nem igazán figyelt a diri szavaira, bámészkodott, és néha hatalmasakat ásított... Én sem csüngtem a szavain, olyan volt az egész, mintha senki sem lett volna, csak Ő meg ez az egész iskola misztika. Csak néztem, néha elpityeredtem, de ő annyira boldog volt, hogy ettől még jobban sírnom kellett. (milyen jó, hogy az ovis évzáró előtt vízálló szpillaspirált vettem) Ebéd után mentünk érte, aztán egy kis ebéd, és haza. Nóra is stram volt, igaz, kézre kézre járt (meg néha saját lábon).
Zazi szobáját végre befejezték, visszapakoltunk, de úgy döntöttünk, jobb, ha még egy kicsit egy ágyban alszunk:)))