2013. november 13., szerda

november 10.

Sikeresen visszarázódtunk a malokerékbe, bár jól estett volna még néhány kényeztető hét...
Zazikám újra bizonyította hatalmas tudádát, már ami a logikai iq-ját illeti. Ezúttal egyedül volt a pszichológussal, aki a múlkori estetet követően iratott vele egy röpke 36 feladatból álló tesztet, amit Zalán három hibaponttal teljesített (hozzátette, ha nem este 6-kor írja suli után, akár még magasabb is lehetett volna...Na nekem ennyi is elég volt a rémülethez. IQ=130. Ez nagyon magas, és ezzel párhuzamosan felmerült némi hiperaktívitás, bár ez még nem biztos. Javasolta, hogy próbáljuk meg minél jobban terhelni, és azonnal beíratni színjátszó szakkörre lehet hogy egysezrűen nem csak túl sok az energiája, azért viselkedik kicsit úgy, mintha lökött lenne. Tegnap nyílt órán vettünk részt, matek és anyanyelv volt. Mintagyereket láttam a fiamban, jelentkezett, jókat mondott, szorgalmit csinált, és nem hülyéskedett. Nagyon jó élmény volt végre látni, mit csinálnak, annyira édesek voltak.
Esténként már 2-3 mondatot ő olvas a könyvből (most fejeztük be a Pinokkiót), és vissza is tudja mondani, mit olvasott.
A suliba lehetett készíteni komposztálható anyagból díszeket, hát mi (vagyis én...) sebtiben a képeken látható remekműveket csináltuk. Korábban elkezdtünk (vagyis elkezdtem...) egy almafát, ami ugyan nem komposztálható, de legalább dísz a suliba.
Nórika ma reggel belekakilt a bilibe. Épp elkaptam, amikor elváltozott az arca, és gyorsan közbelépte, lekaptam a pelust, ráültettem a bilire, és a kezébe nyomtam gyorsan, egy doboz tampont. Na nem azért hogy ismerkedjen vele, hanem ez volt legközelebbi figyelemelterelésre alkalmas dolog, hogy elejét vegyem az üvöltésnek. Szerintem észre sem vette, hoyg rákényszerítettem, és meglepődve nézte a végeredményt:)


 ALMAFA

a komposztálóba való kert részlet

Mester és tanítványa

királynénak készülök

október 25. Zalakaros

Elindult életünk első őszi szünete. Ilyen nekünk még nem volt anno, de egész jó dolog:)
Egy teljes hét Zalakaroson a 4 csillagos Damonában, kész felüdülés. Szinte minden szempontól tökkéletes, az egyetlen árny pontja a dolognak nem a szálloda hiányossága. Randán hangzik vagy nem, az én kicsi lányom enyhén szólva bezavar a nyugodalmasnak hitt reggelik és vacsorák áhitatába. Sőt, nemcsak a mienkbe, de a körülöttünk lévők is minket néztek, gondolom, mi lehetett a többségi vélemény...
Első nap foglaltattunk asztalt magunknak, ami jó ötlet volt, mert innen szinte mindenhova elláttunk. Miután Nórika elfogyasztotta a reggelit vagy vacsorát és kellőképp rendetlenséget hagyott maga és 2 méteres körzete körül, nekilódult birtokba venni az étterem minden négyzet centijét. Minden alkalommal megcélozta a lépcsőt, ahol felfelé még küzdött lefele viszont valószínűleg összetörte volna magát. Ezt elkerülve, mindig kellett valakinek őrködni a lépcsőnél. Így hát a kajálások nagyon macerásak voltak...
Megérkezés után elfoglaltuk a szobákat, mienk Zaazival a nagyobb (szerintem van vagy 35 nm) Séta a környéken, este vacsi, wellness, pihi. Minden este szauna show,majd elolvadok...
A hét folyamán sok helyen voltunk, és mivel leginkább természetközeli programok adottak, adtunk az aktív kikapcsolódásnak. Az időjárást nekünk találták ki, minden nap legalább 20 fok és ragyogó napsütés volt. A szálloda környéke is szép, de a távolabbi települések és látnivalók is szemet gyönyörködtetőek voltak. Ellátogattunk a tótszerdahelyi dédiék sírjához, és meglátogattuk Becsehelyen Manyikáékat. Városlátogatás Zalaegerszegen, illetve csak a skanzent néztük meg, másnap meg Nagykanizsán.
Jókat ettünk, ittunk, őrültködtünk. A szállodában egy minden gyermekigényt (és némi felnőtteknek járó idegkimerülés elleni igényt) kielégítő gyermek játszóház működik felügyelőkkel reggeltől estig. Zalán, ennek rendje és módja szerint reggeltől estig ott lett volna, ha nem kell velünk jönnie a kötelező programokra. Volt gyerekdiszkó, tökfaragás, színházi előadás. Az étteremben egyik este görög estet rendeztek, egy beloianniszi tánccsoport lépett fel, másik este meg a megasztáros Kökény Attilát hallhattuk. Egész jó volt:) Zazikám kikönyörögte, hogy beöltözhessen kalóznak (potom 3 ezer forintocskáért) hogy jelmezben duzzoghasson egész este. Megérte.
Nóri minden reggel és este plusz munkát adott a pincéreknek, az evési szokásai enyhén szólva sem kifinomultak. Na majd csiszolgatom. Minden zűr-zavart leszámtva nagyon jól éreztük magunkat, örök élmény marad.

Képekben:

játszótéren



 Vacsora után

Görög népviseletben

Hármasban a kisvasúton

Háttérben a Kis-Balaton

Mustozás, borozás, rétesezés



Zsákmány az almafáról


Kecskeőr a bivalyrezervátumban




Kis-Balaton





 LOVE

 Tutajosék nyomában



Mini termelői piac





Zalán a Zalán


Innen nem sikerült bort vennem


Kislány a zongoránál...





Rémtörténetek barátok közt


Kötelességtudat kitörés este 9-kor


"Nem megyek sehova jelmezben"

 Göcseji falumúzeum


Malomban


Tökfaragás a szállodában