július 14.

Délelőtt Zazival kibéreltünk egy tandem bicajt, és végigtekertünk a parti bringa úton. Nagyokat nevettünk, tök jól éreztuk magunkat. Nórikát elvittük fodrászhoz, és Zalán kitöltött egy lottószelvényt. Ja, és nyerünk kedvezményes utat, az egrit választottuk, valamikor szeptemberben elmegyünk:)

Délután áthajóztunk Tihanyba, kicsit császkáltunk, megint csak ettünk és ittunk, majd jól elfáradtunk:)
Nórika egész jól alkalmazkodott, látszólag jól érzi magát. Megállás nélkül mozgásban van, már mászni sem nagyon akar, egyfolytában menni kell vele abban a bizonyos nem éppen derék kímélő pózban. Egyedül a reggeli és vacsora kicsit zűrös vele, folyton balhézik, mert mindent akar, de amikor adok neki, akkor meg csak széthajigálja a dolgokat. Nem hajlandó megülni az etetőszékben, visít, és jelenetet rendez, és meg feszült vagyok tőle...
Reggel, ébredéskor Marcsi mama megeteti és elvannak vele, amíg mi is kikászálódunk az ágyból. Zalán éjjel bepisilt... Szegénykém félálomba az kérdezgette, hogy nagyon fognak e rá haragudni. Annyira sajnáltam, hogy még én sem tudtam haragudni rá.

július 13.

Ma egész nap strandoltunk, ettünk, ittunk, mulatoztunk:) Apa sajnos este hazament, de a jó benne, hogy vasárnap visszarendezi Zazi szobáját.

július 12.

Elérkezett a várva várt utazás. Egy kis szépséghiba csúszott a rendszerbe, ugyanis életem első defektjét szenvedtük el az autópályán. Állati mázlink volt, hogy kb. 200 m-re hagytunk el egy benzinkutat, így óvatosan, és nyilván szabálytalanul betolattam a kúthoz. (az is nyilvánvaló, hogy minden autós ledudált minket, akik épp a pályára hajtottak fel, de hát pont annyira voltak tudatlanok a helyzetemet illetően, mint amennyire én vagyok ügyetlen a kerékcsere tudományában). 2 úriember kicserélte a pótkerékkel, és már mehettünk is tovább. Zazi azon aggódott, hogy nehogy még kidurranjon, mert akkor már nincs mire csereberélni... Szerencsénk volt:)

Apa és papáék már vártak minket, és 2 szuper napot töltöttünk együtt. Jó a szálloda, kényelmes hétnek nézünk elébe.

július 11.

ÉS IGEN!!!!!! Kész a parkettázás Zazi szobájában, és szép lett a festés is. Barnát kért, az is lett, csak világosabb. Így, amikor hazajött Turáról, beszaladt a szobába, felkiáltott, hogy húú de szép a parketta, és hogy akkor most már mehet a festés is!!! Kicsit letörtem, amikor közöltem vele, hogy már az is kész, és gyorsan emlékeztetett, hogy ő ennél sötétebbet szeretett volna. Szerencsére hamar meggyőztem, hogy nem lett volna jó, mert így szűkíti a teret, meg úgy rosszkedvet csinál a sötétbarna, úgyhogy végül is belátta, és tetszett neki. Nagyon szeretné a tévét, apával még rágódunk rajta kicsit. Szerintem nem jó ötlet, de Zazi megígérte, hogy betartja a szabályt, úgy, mit a tabletetezésre kitaláltat is (fél óra délelőtt, fél óra délután).

Mi (hárman) holnap indulunk Balatonfüredre apuékkal az erőmű üdülőjébe. Nagyjából 20 éve voltam utoljára, kiváncsi vagyok...:) Ma bepakoltam, és még éjjel lepakoltam a kocsiba a cuccokat.

július 9.

Zazi és Nóri Turán nyaralnak, apánk szülővárosában dolgozik. Mesélte anyu, hogy Nóri bejárja a telket a tili-tolival, a nehezebben járható részeken meg nyújtja  a kezét, hogy segítsenek neki tovább menni:) Már nagyon várom, hogy lássam. Zalán ma azzal jött nekem, hogy szeretné a kis tévét a szobájába, mert a sulisoknak már jár. Nem értettem vele egyet, de győzködött, hogy majd ezt is szabályozzuk, és nem ül előtte egész nap. Bizonyos helyzetekben nem lenne rossz, de félek, hogy onnantól nem sokat találkoznánk a lakásban...
Na egy kicsit magamról is, hisz harmadik napja, hogy gyerekek és pasi nélkül létezem. Nem unatkozom, intézem a parkettázás munkálatait és "élvezem" az ezzel járó örömteli szórakozást. Délután kész lett a padlókiegyenlítés, és úgy döntöttem ismét bicajra pattanok. Eltekertem a Margit hídig. Jól elfáradtam, mert nem kíméltem magam, ugyhogy visszafele olyat tettem, amit még soha. Életem során (leszámítva a tudattalan gyerekkoromat) soha, de soha nem ücsörögtem a Bem rakparton, de most végre eljött az alkalom. Nem siettem sehova, végre nem aggódtam semmiért (szinte ismeretlen számomra ez a helyzet...). Egy pillanatra azért átfutott az agyamon, hogy azért csak kéne agyalni valamin, hisz luxus ez az állapot (még ha csak 10 percig tart), de hamar elhesegettem a gondolatot. SZóval tök jó volt, visszafele már csak a szokásos, szakaszokon tekertem gyorsan, a többin kicsit komótosabban. Szuper jól elfáradtam, itthon bevágtam fél liter limonádét és fél kiló gyümölcsöt. Gyors zuhany, és zutty az ágyba:)))
Joccakát mindegyik Drágaságomnak!!! Anya