május 28.

Kedd: úszásról hazaérve a parkolóban Zalán hóna alá csapja az oviból hazahozott rahedli rajzait. Hátán az úszáscucc, indulás haza. A ház fele igyekezünk, ő meglát egy hajléktalant a jó megszokott kis padon ücsörögni. Azt mondja nekem, állj, és kikutat a rajzok közül egy szépen sikerültet. Elindul a hajléktalan felé, először nagyon felbátorodva a nemes cselekedeten felbuzdulva, majd hirtelen megtorpan. Visszaszalad hozzám (én Nórival kicsit lassabban haladok a ház fele), és odasúgja: "anya, ennek tök jó bőr táskája van, biztos hajléktalan?". Bíztatom, hogy az. Kitalálja, hogy inkább hátulról közelíti meg, és csak úgy lerakja mellé a neki szánt rajzot. Úrja indul, majd újra megáll menet közben. Újra rám néz, most még kétkedőbben kérdezi: "Anya, tuti, hogy hajléktalan? Órája is van! Mondom, persze, add csak oda. Végül összeszedi a bátorságát, és odamegy. Annyit hallottam:"Csókolom..." és odaadja a rajzot. Annak már kevésbé örülök, hogy kissé közel hajol hozzá (gondolom gyors elemzést tartott), de persze nem szólok. Boldogan rohan a piros hátizsákkal a hátán, a hóna alatt a többi rajzzal, és meséli a történteket. Köszönt, elmondta, hogy ezt a bácsinak szeretné adni, mire a bácsi megdícsérte és megköszönte. Annyira büszke vagyok rá, és közben azon tűnődöm, ezt a jó tulajdonságát biztosan nem tőlem örökölte...
Ma reggel Nórival hazafele jövet volt egy sanda gyanúm, odamentem a padhoz, és mit látok? Zazikám rajza a pad alatt hever, teljesen elázva. Nem valószínű, hogy a hajléktalan könnyei áztatták, így fogtam és fájó szívvel kidobtam a kukába, nehogy az én drágám meglássa, és elmenjen a kedve az ilyen jócselekedetektől. Közben átkoztam a pasast, és arra gondoltam, nem is baj, hogy én nem vagyok ilyen, több csalódástól kímélem meg magam...hmmm. Ma este hazafele megint ott ült ez a hajléktalan. Zazi kiszúrta, hogy ma már telefon is van nála, és abban maradtunk, hogy ez akkor nem is hajléktalan, hanem inkább hajlékony:)))

május 20.

Pénteken Marcsi mama vigyázott Nórira, apu meg Zazit vitte rajzra ovi után. Aznap volt a dédimama temetése. Zazikám a rajzát a lángososnál felejtette, és amikor viszzamentek érte, a lángogos azt mondta, hogy két pasas nézegette, majd elvitték... Majd eljárunk galériázni, hátha látjuk valahol:)))) Ráadásul most először árnyékolt, és állítólag nagyon jó lett, sajnálom! Szombaton telken voltunk, mert szuper idő volt ahhoz, hogy itthon ücsörögjünk. Zazi lent is marad, mert az eszi szalonna sütögetés jobban izgatta, mint velünk hazajönni. Odafele menet beszaladtunk egy kisközértbe, és Zalán egyedül vett magának egy kis nyalánkságot. Olyan édes volt, ahogy állt a sorban, majd fizetett és kiment. Olyan nagyfiúúúú!!!!!
Mára kirándulást terveztünk Meliékkel, Katiékkal és Ibolyáékkal. Ebből a tegn api vihar miatt egy kistarcsai vendégeskeés lett, így legalább megnéztük Zoliék új házát. Babucik (Gréti és Nóri) jól elvoltak, a nagyobbak (Szofi és Emília) egyfolytában pörögtek. Csak a nagyok (Anna és Zazi) hiányoztak:)
Kaptunk kölcsön egy etetőszéket, amit ma ki is próbáltunk. Nórika nagyon kíváncsian nézelődött, hiszen ebből sokkal több dolgot lát maga körül, mint az autós hordozóból. És az evés is nagyon jól ment, ebben legalább a lábaival nem tud kalimpálni:)))

május 18.

Nórika ma este, lefekvés után addig tornázott, míg végül sikerült két lábra állnia. Onnan viszont már nem tudott mit csinálni, remegő lábbakkal, kétségbeesetten segítségért kiáltó hangokat hallatott. Előtte pár perccel viszont ülve, a fejvédőnek dőlve aludt.. Gyanítom, hogy akkor is felállhatott, popsira huppant és abban a pózban álomba is merült. De ahogy megmozdítottam, magához tért.
Szegénykém 2 hete köhög, és foltos lett valamitől az arca. Folyamatosan folyik az orra, így elég rendetlenül néz ki az arcocskája. Most már elég jól mászik négykézláb, és próbál oldalra kiülni. Ebben még kell neki segíteni, de utána már ügyesen egyensúlyoz. Múlt hétvégén Pakson voltunk, jó kedvű volt, bár az éjszaka folyamán legalább 3szor keltünk. Hazafele beszaladtunk Iváncsára is, de ott már nyűgös volt, nem maradtunk sokat. Nagyon jól eszik, eddig egyedül a borsóval nem barátkozott meg, minden mást jöhet. Ma vacsira tökfőzeléket kapott, abból is bevágott egy jó nagy adagot. A doktor néni szerint azért nem nagyon hízik, mert megállás nélkül mozog... osztom.
Zazikámmal -kissé megkésve- elmentünk a nevelési tanácsadóba. Iskolaválasztás miatt jelentkeztem, még januárban... Na ebből is látszik, hogy nemcsk hogy sok a gyerek a kerületben, sok a problémás gyerek. Érdekes dolgokat mondott Zalán viselkedése kapcsán. Játszhatott, amíg mi beszélgettünk. Felépített 5-6 várat, amikre a magasan az átlag feletti jellemzést kapta. Következő alkalommal IQ tesztet irat vele... Nem mintha nem szeretném, ha zsenike lenne, de talán jobb lenne, ha köztünk járna...

spenót-tenger

már ülve játszom

pakolok...

hangerőt szabályozok

térdelek

lovagolunk

hugica győzött (mert hagytam:))

ezt a kombájnt építettem szombat reggel fél 6-kor (mindenki nagyon örült:)

április 21.

Mindenképp megérte az utazás, nagyon szép díjátadó ünnepséget szervezett az önkormányzat. Eljött Móni néni, és Manyi néni is, az óvodavezető. Meglepetés pedig Luca volt:) Zazi Móni nénivel ment ki átvenni a díjat, ami egy könyv és egy oklevél volt. Nagyon büszkék vagyunk rá!!!
AZ ünnepség után Burger King, fagyizás az Etele téri szuper cukiben, és utazás vissza vonattal. Jól telt a vonatozás is, olvastunk, viháncoltunk, ahogy szoktunk kettesben:)
A hét szuper jól telt, nagyon sok élményben volt részünk. Kirándultunk a kilátóhoz, árkon bokron át (szó szerint) a babakocsival, fagyiztunk a belvárosban, átmentünk egy egész napra egy közeli osztrák vidámparkba. Na ez felejthetetlen volt, a végére totál kikészültem a sok körhintázástól. De nagyon bátor és önfeláldozónak éreztem magam, a hullámvasútra kétszer is felültem Zazival, és ez tőlem nagyon nagy szám:)
Parndorfban csak csajok voltunk, jó drágaság van, nem nekünk való...
Zazikám esténként bekuncsorogta magát a konyhába, megleste a műhelytitkokat.
Szóval tényleg jól sikerült, és minden mellett még nyár is volt, uh semmi okunk panaszra.

május 7.

Azon töprengtem el néhány másodperc erejéig, hogy beírja a címhez legalább egy múlt heti dátumot, vagy a valós mai napot... Kicsit ciki, hogy megint le vagyok maradva. Na mind1, a főbb történésekre még azért emlékszem.
Nórinak múlt hét elején ( tehát április utolsó hetén) kibújt az első fogacskája, a bal alsó. Szerencsére nem viselte meg, így minket sem, így hát teljes a nyugalom:) Szőkül a drágám, már csak a hajacskájának vége sötét, kiváncsian várom, mi kerekedik ki belőle:)) Szépen eszik már mindent, gyümölcsöt, zöldséget husival. A tejpéptől pöttyös a szája körül a bőre, de ha rendesen letakarítom evés után, akkor nem üti ki... Ez az én hibám:( . Kissé féloldalasan, de kúszik, és térdkézláb hintáztatja magát. Ha ezt a mozgást a járókában vagy a kicságyban csinálja, sokszor beveri a fejét. Csak rájön, hogy másképp kéne csinálni:)
 6,66 kg, és 66 cm, ördögi méretek.
Zazikámmal ma megyünk sebészetre, valószínűleg köldöksérve van, meglátjuk. Heti 2 alkalommal járunk a Kondorosi uszodába, szereti, és jól is haladnak. Az ovit mostanában utálja, az iskolát meg nagyon várja már. 4-en már biztos szintén a Petőfibe mennek, uh nem lesz egyedül. Bár asszem ezen csak én feszkóztam, mert őt nem nagyon érdekli, szeret új barátokat szerezni. És hál istennek tud is:) Jó neki:))
Apának megint új munkahelye van, ezúttal a fővállalkozó a telekom. témában, uh nagy reményeket fűz hozzá. Hajrá!!!