Zalán és Nóra naplója: január 2014

Ez a bejegyzés dátum szerint rossz helyen van!!! A januári az utolsó!
...
Elkezdődött az utolsó iskolai hét és ezzel együtt az utolsó hajrá karácsony előtt. Elmondhatatlanul várom (várjuk!) haza apát, ez a 4. hét nélküle... Sok volt és ez a pár nap még hosszú lesz, fodrász, kozmetika, ajándékok, iskolai ünnepség és az erre való készülés. Szóval kivagyok, mit a gázolt liba (apa szavaival élve), de múlt héten összefutottam egy ötödikes anyukával, aki vállalta Nóri felvigyázását. Na nem csak úgy, hanem pénzért, úgyhogy ha jön, akkor sebtiben intézem a dolgokat. Eddig egyszer volt, nagyon jól elvoltak Nórival. Mondjuk vele csak úgy ellenni nem nehéz, ha nem kell mást cinálni, mert a kiscsaj már önmagában is szórakoztató tud lenni.
Első mozzanat, hogy valóban ráHANGoldódjunk a napra, bekapcsolja a hifit, és őrült táncba kezd. Sajnos nem sikerült még jó videót csinálni és leírni nem lehet, de hétvégén fetrengtünk a nevetéstől, annyira előadta magát. Sőt, a dédit szó szerint felkérte táncolni. Halálos volt. Ma már egyedül motorozott a vadító járgányán. Ha valamitt szeretne, viszonylag hamar belátja, hogy nem értem, megfogja a kezem, és odavezet. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ő is egy kis zseni művész (mint Zalánom), a ceruzát segítség nélkül tökéletesen fogja. Nem ám marokra, hanem úgy, ahogy kell. Számomra döbbenet...
Ma este nálunk voltak a házból a szomszéd gyerekek, jól felfalták a pattogatott kukoricát, viszont gondoltam, ha már ilyen falánkak a szomszédék, akkor rájuk sózom a hetek óta konyhaszekrényt foglaló reggeliző pelyheket. Elvitték...
Hétvégén Pakson voltunk Laci papa 60. szülinapját ünnepeltük. Nóri kicsit zaklatottan aludt, de legalább nem velem:)) Viszont falta a sütit, lentebb jól látható:) Zazi vasárnap szülinapra volt hivatalos, uh időben jöttünk is haza. Készített egy bábszínházat Fruzsinak, olyan kis cuki lett:)
Nóri evése katasztrófa, mindent széthajigál, kézzel a főzeléket, segítséget köszöni szépen, de nem hajlandó elfogadni, szóval alig eszik...

Azt sem tudom hirtelen, hol is kell kezdenem...
Az oké, hogy több, mint egy hónapja semmilyen eseményt nem jegyeztem fel, de visszaemlékezni, na az már bajos. A fő gond, hogy apánk hazatérésével kezdődően az én aktivitásom a nulla felé konvergál, majd igen gyorsan el is éri azt... Hát ez most sem volt sokkal sokkal másképp, csak annyi különbséggel, hogy a karácsonyi ünnepek miatt már kellőképp be voltunk addigra zsongva. Dátum szerint dec.20. Hogy mi történt dec 6 (utolsó bejegyzés) és dec 20 között?? Jó kérdés. Nyilván a szokásos mókuskerék, minden szépségével és nehézségével együtt. Elkezdődött az első téli szünet, volt a suliban karácsonyi ünnepség, véget ért az úszás és a színjátszó szakkör is a gálaelőadással.
Valahogy hirtelen lecsendesült minden (kivéve a Nóra) és tényleg éreztük az ünnepek közeledtét. Végre nem kell hajnalban kelni, napközben kapkodni, időre altatni, stb. Síoktatáson még voltunk 1-2 alkalommal, és ott is elbúcsúztunk egy időre a többiektől.
Apa hazatérését is megünnepeltük egy éjféli kis beszélgetéssel, örömködéssel, mindenki felkelt a nagy eseményre:) Másnap végre a kezébe tudtam dugni a kiscsajt, bajlódjon vele ő is kicsit. Szavamra, imád vele bajlódni:))), valahogy van hozzá türelme.
Vasárnap a fiúk elmentek a piacra beszerezni az ünnepi menü kellékeit és a fenyőfát. Nálunk úgy alakult ki, ötvözve a hozott szokásainkat, hogy a fenyőfát mi díszítjük, vacsora közben meg hozza a Jézuska a fa alá az ajándékokat. Mindig jól alakul az este, a fa díszeleg délutánra, én napközben sütök, főzök. Este 5 körül eszünk itthoni vacsorát, szépen felöltözködünk (közben csempészi be szerintem a Jézus az ajándékokat) és utána ünneplünk. Énekelünk, már Zalán is tudja a Menyből az angyalt (hála Antal atyának) Mikor ki örömködtük magunkat, bezsúfolódtunk a kicsi kocsinkba (a nagy nem megy már), és átdöcögtünk anyuékhoz. Ott újabb vacsora, ajándékozás, és dajdaj kifulladásig Lucával, Andiékkal és papával. Nóra ott is aludt, mert már tudtuk mire számítsunk egy karácsonyi éjszakán (istenem, anno Zalán este a sütifalóval). Másnap Etáék és Béciék jöttek ebédre, majd apuékhoz utaztunk. Másnap hazafele Besnyőre a dédiékhez és Ercsibe látogattunk és ezzel nagyjából véget is ért a karácsony. Két ünnep között fogalmam sincs mi történt, merre voltunk, mit csináltunk, de egy percet sem unatkoztunk. Silveszter telt, ahogy telt, gyerekek Iváncsán, mi meg a házibuli előtt a belvárosban csatangoltunk. Apa még 2 hétig itthon volt, így el tudtunk menni egyik nap a Ramadába csúszdázni, fürödni.
Esténként solozunk, Zalán fergetegesen játszik, este 10kor még pörög az agya... Vezetjük füzetben az eredményeket, büszke vagyok, mert én vagyok az utolsó.
A suli időközben újra elkezdődött, és vele együtt az összes többi. Az úszás jól menne, ha azt csinálná Zalán,a mit kér a Ricsi bácsi. Arra kértem, hogy fenyegesse meg valamivel, például, hogy háromszor annyit kell csinálni, vagy valami hasonló. Egyszerűen nála nem megy másképp, ígérhetek fűt fát, ezt kap azt kap (persze max süti, vagy focis kártya), inkább nem kér semmit. Szóval nem lehet motiválni, így marad a fenyegetőzés. Ez viszont bevált, úgy volt hajlandó bemenni a nagymedencébe, hogy azt mondtam, hogy ha nem csinálja, kétszer annyit kell úszni a a másikban. Nem gondolkodott többet, már bent is volt a nagyban:) És hozzáteszem, nyafogás nélkül, és még büszke is volt magára... Ez az igazi siker!!
Az iskola változatlanul jól megy, mostanában viszont nem akar játszani a tanulás után, hanem levonul a könyvtárba. Most az emberi testet vette ki, és a szem részt olvasta el. Tudja, hogyan működik az a bizonyos fordított kép dolog, el is magyarázta:) Olvasási versenyt rendeztek a suliban, aki a legtöbb könyvet elolvassa egyedül, az jutalmat kap. Zalánt egyáltalán nem érdekli a jutalom, ami nem is olyan nagy baj, amíg a verseny darabszámra megy ki. Ahogy hallom, a többiek 5-10 oldalas babakönyveket olvasnak, Zalán az Enciklopédiát meg az emberi testet. Azért tegnap este a kezébe nyomtam a Fognyűvő Manócskát, hogy javítson a helyzetén...
Nóra. Hát ő félelmetes egy nőszemély. Nem is tudom, mit írja róla, őt látni kell. Az a legjobb benne, hogy 15 hónaposan komolyan meg tud minket nevettetni. Tudatosan csibészkedik, bohóckodik, tudja, mit kell csinálni, hogy nevessük rajta. Táncos lábú kis balerina, ha szól, ha nem szól a zene, táncra perdül. De nem ám akárhogy, emelgeti a lábait, kalimpál a kezeivel, riheg-röhög. Ha rosszat csinál, egy pillanatra elszégyelli magát, de nem tovább, mert utána röhög... Nem tudunk haragudni rá, annyira rossz:))) Az evése kritián aluli. Senkit nem enged a közelébe, hog segítsünk neki, kizárólag egyedül hajlandó enni. A kanalat a legvégén foga két ujjal, amitől elegánssá válna a mozdulat, ha nem borítani magár szinte az egészet. Dupla pártedlit használunk, alul egy textil, fölötte a gyüjtögetős műanyag, és még gy is képen összemandzsálni a pólója nyakát. Hangulat függő is a dolog, mostanában válogat. Nem eszik tejpépet, nem eszik műzlit, és az eddigi gyümölcsturmixot sem issza. Most a banánt szereti és a mandarint. Eddig ezeket nem. Egyik este valami penne szerű tésztát főztem, azt szívesen ette, de csak mert bele tudta dugni az ujját, és jót nevettünk rajta. Ha kész van az "evéssel", felrakja a lábát. Ma reggel ő is kirakta a pultra a tányérját, ahogy Zalán. Már feléri az asztalt, a vizes üvegét mindig szépen oda teszi. Egyébként nagyon rendes, egyik nap a csokipapíromat a nappaliból kivitte a kukába. Ami a legfurább, hogy általában egyszer kell szólnom és csinálja. Állítólag ez lány szokás, Zalán még most sem képes erre...
Imád rajzolni (popom), a formabedobótól dührohamot kap. Szereti a kiskonyháját, a babáit és a karácsonyi játék kutyust. Ha ruhát talál, felveszi, a tükörben nézegeti magát. Tagnap vette egy kis sapkát, abban tologatta a babát a tükör előtt. Látszott, ahogy végignézi magát a sapitól a szandálig, miközben lassan halad el a tükör előtt. Szatyrot cipel, rendet rak, tereget és leszed. Este sokszor együtt fürdenek, már Nóri is szappanozza magát. Sokszor belekakil a vízbe, így Zazi mostanában félve ül mellette a kádban:)
És folyton a nyomomban van, le nem szakad rólam. Zalán kis Bibliája a kedvenc könyve, befarol az ölünkbe, és ő olvas. Kukurikú könyvnek hívjuk, mert a kakast tanulta meg először belőle.
Szól, ha kaka van, már naponta ülünk a bilin. Néha összejön, de többször nem.
4 őrlő foga jön, ennek ellenére alszunk éjszaka, abszolút nem zavarja. A súlya épphogy eléri a minimumot, 8,6 kiló. A magasságával nincs gond, 77 cm. Nagyon kis lányos alkat:)

Mikulás süti zaba