december 15.

Vissza kellett olvasnom az utolsó bejegyzésemet, mert nem is emlékeztem, mikor írtam... Nos, a március kimaradt, mivel most már április van. És az utolsó bejegyzés februárban történt. Huh, pedig márciusban is történtek dolgok, nem is kevés. Most reggel 9 van, egyedül ücsörgök a konyhában, és próbálom összeszedni az agytekervényeimet, aki némileg összekuszálódtak. Ahogy pötyögök a gépen, asszem a szemmozgásért felelős rész tök rossz helyen lehet, vszeg egy másik terület (talán a kávét ide! terület vette át a szerepet) és még ő sem rendeződött vissza a megfelelő pozícióba.... Viszont az írjál már valamit a blogba! terület állhat a sor elején, így behódoltam neki, és nekiültem. Hogy mi lesz belőle...., hát majd a végére kiderül. Mindenesetre köszi Agyam, csinálom, amit kérsz! kahsfyadgfkygffkgsejkfylcd......

Márciusban annak rendje szerint megérkezett a tavasz. Elhatároztuk, hogy akár mi is van, minden hétvégén kimegyünk egyik nap kirándulni valahova a környékre. Így is lett, az első apás hétvégén a Kő-hegyet céloztuk meg, amit Pomáz felől közelítettünk meg. Leraktuk a kocsikát, felraktuk Nórát a hátamra, a fiúk meg jöttek maguktól. Kölcsön-vittük Tomit, mert ő is szeret kint lenni, így Zalánnak még nagyobb örömöt okozott a program. Nekiindultuk, és vagy 1-1,5 órát kaptattunk felfelé, mikor is elértük a Czibulka menedékházat a hegytetőn. Mellette a Petőfi kilátóról irtó szép a kilátás. A menedékházas kirándulások azért is jók, mert az ember megismer olyan embereket, akik a természetben dolgoznak (ezek az emberek sokkal másabbak, mint a nem természetben dolgozók), másrészt lehet palacsintát kapni:) Na itt jó vastagra sütöttet vettünk, de vagy nyolcat, ennek a felét én ettem meg, mert a fiúk tüzet akartak rakni, és annyit küzdöttek vele, hogy kénytelen voltam nem hagyni a palikat kiszáradni. Így jár a természetben dolgozó ember. Ezért is olyan vékonyak.
Nórika szépen csendben végig ücsörögte a felfelé vezető utat.  A háznál volt csacsi, azt megsimogattuk, és végigjártuk az összes pocsolyát. 1-2 órát töltöttünk fent, utána indulás lefelé. Nóra ennél a résznél már nem bírta a megpróbáltatást és belealudt a popsiringatásba. A végén megveregettük a vállunkat, és egy remek napot könyveltünk. Vétek lett volna kihagyni!
A hétköznapok telnek-múlnak. Zalán újra kedvet kapott a focihoz, és mivel az iskolai csapatba nem fért már bele, elmentünk újra a Kelen sc-be. Most repes érte, uh névnapjára stoplis cipőt, labdát és kapus kesztyűt is kapott. Nórival az edzés alatt elvagyunk a pálya körül (elég hosszúnak tűnik az a másfél óra vele, legalább háromnak), mindenkihez odamegy fagyit, és efféle ellátmányt kunyerálni, én meg folyamatosan próbálom őt elhesegetni a sértettektől. De ha én veszek neki, aaaz nem jóó. Csak a másé kell.
Az úszás nagyon szépen megy, már a nagy medencében kell teljesíteni, ami Zalánnak egyelőre fárasztó. De szépen is erőteljesen úszik.
Nemrég orthopédián voltunk, hogy járhasson gyógytornára (ezt n találtam ki neki, hogy ne unatkozzon) és kiderítették, hogy gerincferdülése van. Így most jár a suliban gyógytornára. Kapott egy szuper betétet az új cipőjébe, és tetszik is neki, kényelmes. Apa szerint azért vanb a gerincferdülés, mert nem jár eleget kapálni. Ha tehetném, oda is járatnám...:)
A fogorvos meg kicsavarta az első mozgó fogát, mert elkezdett nőni az új. Ordítva sírt, míg végül kiderítette, hogy nem is fájt. Zalánnak eddig tehát 2 foga hiányzik. Egy kitört, egyet meg az orvos szedett ki. Szerintem későn érő típus. 
Az iskola megyeget, bár volt olyan felmérő, ami nem lett 100%-os, csak 94... Remélem javít. A tanító néni szerint kissé szétszórt, nem figyel maximálisan. Mi is így látjuk itthon.
20-án volt a 10 éves évfordulónk apával. Aznap megszületett az első unokatesónk, Bogi. Nóri Bobinak hívja:)
Következő hétévégén Dorkáékkal mentünk ki, Nagykovácsi fölött magasodó roppant hegyeket akartunk meghódítani. Dorka otthon hagyta a hátihordozót, így Zsuzsinak lábon kellett kirándulnia a bőrönddel együtt. (erről a képek tanúskodnak).Rendíthetetlenül menetelt, nem segíthettünk a bőrönd cipelésben. A rózsaszín lovat Nóri hozhatta, így ő is szerves és nélkülözhetetlen részét képezte a csapatnak. A hódításból egy kb. 2 kilóméteres kis séta lett, de ezt is nagyon élveztük a gyönyörű időben.A héten voltunk Szekcsőn, újfent kiadtuk a házat. Hurrá, csak legyen minden rendben...
Megünnepeltük apa szülinapját, én egy 1 napos motorozást ajándékoztam, aminek nagyon örült. Végre. A terv, hogy együtt megyünk. Addig felvértezem az idegeimet...
Nórika most 18 hónapos. Vagány, élénk, csibész, szórakoztató, anyát elfárasztó, imádnivaló lányzó. Zalán sokat játszik vele, kergeti, csikizi, és van, hogy ő veszi ki az ágyból. Nóri imádja, de sajnos néha pofozkodik. Én is szokat kapni, de utána azonnal megsimogat. Sokat beszél, szépen mondja, hogy "ott a ... " Mossa a fogait a picivel (ez a fogkrém nála), veszi a cipőjét, sapiját, és a napszemüveget. Az evés még mindig kriminális, most nem szezereti a banánt, csak az almát eszi meg a "pucit" (a puci a narancs, mert pucolni kell). Imádja a "csocsit"
Reggelente ő eteti Némót, és próbálja megsimogatni. De Némó, a piszok ezt nem szeretné.
És akkor a hónap képektben:

február 19.

Mostanában nincs jó hangulatom. Valószínűleg javarészt az időjárás teszi ezt velem, és nagyon várom, hogy teljen az idő. Zalánon is mutatkoznak a gyerek-depresszió jelei, semmihez nincs kedve, kicsit unott. Szerencsére minden nap jönnek a srácok a házból, így legalább ő elvan velük. Mi Nórival meg a túlélésre blazírozunk, valahogy sehogy sem jó. Pénteken belázasodott, tele van a feje takonynal. Szombaton elvittem ügyeletre, kapott antibiotikumot, és most várjuk a hatását. Minden nap küzdelem a gyógyszerek beadása, tegnap majdnem belefulladt. Annyira ordított közben, hogy valószínüleg félrenyelt és kihányta azt a fél párizsit is, amit vacsira megevett. És persue adhattam újra a gyógyszert... Rémálom az egész. Ezt az élményt tetézi, hogy esténként nem lehet kiszedni a kádból. Már, ahogy nyúlok fele, visítófrászban tör ki, oylan erővel ellenkezik, hogy már Zalán segítségét kell kérnem, hogy fogja le a pelenkázáskor. Tépi a haját, toporzékol, és majd leveti magát a pelenkázóról. Ettől én is majdnem bőgök, iszonyat nehéz, és kimerítő  ez a cirkusz minden nap végén. Aztán szépen elalszik, de addig...! Utána Zalánt terelgetem az elalvás irányába. Ő már sok mindent egyedül intéz, és annyira megértő, mert látja mit küzdök a kis Góliáttal. Este olvas nekem, én már szinte nem is. Amikor elköszönök, minden alkalommal a fejemhez vágja, hogy oké menjek csak, ne is foglalkozzak vele. Hát így ér véget minden nap.
Nóri már nagyon sok szót mond, és szépen utánozza, amiket mi mondunk. Az ablakból mindig megnézzük a szelektív kukákat, a buszt, villamost, és a sok nénit, bácsit az utcán. Mondja, hogy busz, néni, bácsi, hamham az óriásplakánon lévő kenyérre:). Ezen kívül porszió, pápa (ez a lámpa), kuka, papucs, mama, papa, anya, apa, Lán (Zalán), banán, inni, stb. Nagyon önálló akar lenni, már a mosakodásba sem nyúlhatok bele. Az evése továbbra is katasztrofális. Mindent össze vissza, kézzel, lábbal, széthajigálva, nem tudom, mikor épp mit fog szeretni. Sajnos emitt sokszor elvesztem a türelmem...

úszószemüveg és fogkrém, a legfontosabbak megvannak

közösen...

baráti hármas

házinénike

farsangi előpróba

sapi, nyuszi, mehetünk!

így alszunk

édeseim!

december 16.

Ez a bejegyzés dátum szerint rossz helyen van!!! A januári az utolsó!
...
Elkezdődött az utolsó iskolai hét és ezzel együtt az utolsó hajrá karácsony előtt. Elmondhatatlanul várom (várjuk!) haza apát, ez a 4. hét nélküle... Sok volt és ez a pár nap még hosszú lesz, fodrász, kozmetika, ajándékok, iskolai ünnepség és az erre való készülés. Szóval kivagyok, mit a gázolt liba (apa szavaival élve), de múlt héten összefutottam egy ötödikes anyukával, aki vállalta Nóri felvigyázását. Na nem csak úgy, hanem pénzért, úgyhogy ha jön, akkor sebtiben intézem a dolgokat. Eddig egyszer volt, nagyon jól elvoltak Nórival. Mondjuk vele csak úgy ellenni nem nehéz, ha nem kell mást cinálni, mert a kiscsaj már önmagában is szórakoztató tud lenni.
Első mozzanat, hogy valóban ráHANGoldódjunk a napra, bekapcsolja a hifit, és őrült táncba kezd. Sajnos nem sikerült még jó videót csinálni és leírni nem lehet, de hétvégén fetrengtünk a nevetéstől, annyira előadta magát. Sőt, a dédit szó szerint felkérte táncolni. Halálos volt. Ma már egyedül motorozott a vadító járgányán. Ha valamitt szeretne, viszonylag hamar belátja, hogy nem értem, megfogja a kezem, és odavezet. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ő is egy kis zseni művész (mint Zalánom), a ceruzát segítség nélkül tökéletesen fogja. Nem ám marokra, hanem úgy, ahogy kell. Számomra döbbenet...
Ma este nálunk voltak a házból a szomszéd gyerekek, jól felfalták a pattogatott kukoricát, viszont gondoltam, ha már ilyen falánkak a szomszédék, akkor rájuk sózom a hetek óta konyhaszekrényt foglaló reggeliző pelyheket. Elvitték...
Hétvégén Pakson voltunk Laci papa 60. szülinapját ünnepeltük. Nóri kicsit zaklatottan aludt, de legalább nem velem:)) Viszont falta a sütit, lentebb jól látható:) Zazi vasárnap szülinapra volt hivatalos, uh időben jöttünk is haza. Készített egy bábszínházat Fruzsinak, olyan kis cuki lett:)
Nóri evése katasztrófa, mindent széthajigál, kézzel a főzeléket, segítséget köszöni szépen, de nem hajlandó elfogadni, szóval alig eszik...

január 16.

Azt sem tudom hirtelen, hol is kell kezdenem...
Az oké, hogy több, mint egy hónapja semmilyen eseményt nem jegyeztem fel, de visszaemlékezni, na az már bajos. A fő gond, hogy apánk hazatérésével kezdődően az én aktivitásom a nulla felé konvergál, majd igen gyorsan el is éri azt... Hát ez most sem volt sokkal sokkal másképp, csak annyi különbséggel, hogy a karácsonyi ünnepek miatt már kellőképp be voltunk addigra zsongva.  Dátum szerint dec.20. Hogy mi történt dec 6 (utolsó bejegyzés) és dec 20 között?? Jó kérdés. Nyilván a szokásos mókuskerék, minden szépségével és nehézségével együtt. Elkezdődött az első téli szünet, volt a suliban karácsonyi ünnepség, véget ért az úszás és a színjátszó szakkör is a gálaelőadással.
Valahogy hirtelen lecsendesült minden (kivéve a Nóra) és tényleg éreztük az ünnepek közeledtét. Végre nem kell hajnalban kelni, napközben kapkodni, időre altatni, stb. Síoktatáson még voltunk 1-2 alkalommal, és ott is elbúcsúztunk egy időre a többiektől.
Apa hazatérését is megünnepeltük egy éjféli kis beszélgetéssel, örömködéssel, mindenki felkelt a nagy eseményre:)  Másnap végre a kezébe tudtam dugni a kiscsajt, bajlódjon vele ő is kicsit. Szavamra, imád vele bajlódni:))), valahogy van hozzá türelme.
Vasárnap a fiúk elmentek a piacra beszerezni az ünnepi menü kellékeit és a fenyőfát. Nálunk úgy alakult ki, ötvözve a hozott szokásainkat, hogy a fenyőfát mi díszítjük, vacsora közben meg hozza a Jézuska a fa alá az ajándékokat. Mindig jól alakul az este, a fa díszeleg délutánra, én napközben sütök, főzök. Este 5 körül eszünk itthoni vacsorát, szépen felöltözködünk (közben csempészi be szerintem a Jézus az ajándékokat) és utána ünneplünk. Énekelünk, már Zalán is tudja a Menyből az angyalt (hála Antal atyának) Mikor ki örömködtük magunkat, bezsúfolódtunk a kicsi kocsinkba (a nagy nem megy már), és átdöcögtünk anyuékhoz. Ott újabb vacsora, ajándékozás, és dajdaj kifulladásig Lucával, Andiékkal és papával. Nóra ott is aludt, mert már tudtuk mire számítsunk egy karácsonyi éjszakán (istenem, anno Zalán este a sütifalóval). Másnap Etáék és Béciék jöttek ebédre, majd apuékhoz utaztunk. Másnap hazafele Besnyőre a dédiékhez és Ercsibe látogattunk és ezzel nagyjából véget is ért a karácsony. Két ünnep között fogalmam sincs mi történt, merre voltunk, mit csináltunk, de egy percet sem unatkoztunk. Silveszter telt, ahogy telt, gyerekek Iváncsán, mi meg a házibuli előtt a belvárosban csatangoltunk. Apa még 2 hétig itthon volt, így el tudtunk menni egyik nap a Ramadába csúszdázni, fürödni.
Esténként solozunk, Zalán fergetegesen játszik, este 10kor még pörög az agya... Vezetjük füzetben az eredményeket, büszke vagyok, mert én vagyok az utolsó.
A suli időközben újra elkezdődött, és vele együtt az összes többi. Az úszás jól menne, ha azt csinálná Zalán,a mit kér a Ricsi bácsi. Arra kértem, hogy fenyegesse meg valamivel, például, hogy háromszor annyit kell csinálni, vagy valami hasonló. Egyszerűen nála nem megy másképp, ígérhetek fűt fát, ezt kap azt kap (persze max süti, vagy focis kártya), inkább nem kér semmit. Szóval nem lehet motiválni, így marad a fenyegetőzés. Ez viszont bevált, úgy volt hajlandó bemenni  a nagymedencébe, hogy azt mondtam, hogy ha nem csinálja, kétszer annyit kell úszni a a másikban. Nem gondolkodott többet, már bent is volt a nagyban:) És hozzáteszem, nyafogás nélkül, és még büszke is volt magára... Ez az igazi siker!!
Az iskola változatlanul jól megy, mostanában viszont nem akar játszani a tanulás után, hanem levonul a könyvtárba. Most az emberi testet vette ki, és a szem részt olvasta el. Tudja, hogyan működik az a bizonyos  fordított kép dolog, el is magyarázta:) Olvasási versenyt rendeztek a suliban, aki a legtöbb könyvet elolvassa egyedül, az jutalmat kap. Zalánt egyáltalán nem érdekli a jutalom, ami nem is olyan nagy baj, amíg a verseny darabszámra megy ki. Ahogy hallom, a többiek 5-10 oldalas babakönyveket olvasnak, Zalán az Enciklopédiát meg az emberi testet. Azért tegnap este a kezébe nyomtam a Fognyűvő Manócskát, hogy javítson a helyzetén...
Nóra. Hát ő félelmetes egy nőszemély. Nem is tudom, mit írja róla, őt látni kell. Az a legjobb benne, hogy 15 hónaposan komolyan meg tud minket nevettetni. Tudatosan csibészkedik, bohóckodik, tudja, mit kell csinálni, hogy nevessük rajta. Táncos lábú kis balerina, ha szól, ha nem szól a zene, táncra perdül. De nem ám akárhogy, emelgeti a lábait, kalimpál a kezeivel, riheg-röhög. Ha rosszat csinál, egy pillanatra elszégyelli magát, de nem tovább, mert utána röhög... Nem tudunk haragudni rá, annyira rossz:))) Az evése kritián aluli. Senkit nem enged a közelébe, hog segítsünk neki, kizárólag egyedül hajlandó enni. A kanalat a legvégén foga két ujjal, amitől elegánssá válna a mozdulat, ha nem borítani magár szinte az egészet. Dupla pártedlit használunk, alul egy textil, fölötte a gyüjtögetős műanyag, és még gy is képen összemandzsálni a pólója nyakát. Hangulat függő is a dolog, mostanában válogat. Nem eszik tejpépet, nem eszik műzlit, és az eddigi gyümölcsturmixot sem issza. Most a banánt szereti és a mandarint. Eddig ezeket nem. Egyik este valami penne szerű tésztát főztem, azt szívesen ette, de csak mert bele tudta dugni az ujját, és jót nevettünk rajta. Ha kész van az "evéssel", felrakja a lábát. Ma reggel ő is kirakta a pultra a tányérját, ahogy Zalán. Már feléri az asztalt, a vizes üvegét mindig szépen oda teszi. Egyébként nagyon rendes, egyik nap a csokipapíromat a nappaliból kivitte a kukába. Ami a legfurább, hogy általában egyszer kell szólnom és csinálja. Állítólag ez lány szokás, Zalán még most sem képes erre...
Imád rajzolni (popom), a formabedobótól dührohamot kap. Szereti a kiskonyháját, a babáit és a karácsonyi játék kutyust. Ha ruhát talál, felveszi, a tükörben nézegeti magát. Tagnap vette egy kis sapkát, abban tologatta a babát a tükör előtt. Látszott, ahogy végignézi magát a sapitól a szandálig, miközben lassan halad el a tükör előtt. Szatyrot cipel, rendet rak, tereget és leszed. Este sokszor együtt fürdenek, már Nóri is szappanozza magát. Sokszor belekakil a vízbe, így Zazi mostanában félve ül mellette a kádban:)
És folyton a nyomomban van, le nem szakad rólam. Zalán kis Bibliája a kedvenc könyve, befarol az ölünkbe, és ő olvas. Kukurikú könyvnek hívjuk, mert a kakast tanulta meg először belőle.
Szól, ha kaka van, már naponta ülünk a bilin. Néha összejön, de többször nem.
4 őrlő foga jön, ennek ellenére alszunk éjszaka, abszolút nem zavarja. A súlya épphogy eléri a minimumot, 8,6 kiló. A magasságával nincs gond, 77 cm. Nagyon kis lányos alkat:)

 Mikulás süti zaba

 valahogy így kell csinálni

imádom!!

:)

ez anyáééé!!!

a jövő kémikusa

a jövő írója

koccintás mamával

..és papával

 hogy is van ez?

Klárival, Ferivel

papa 60

mini színház Fruzsinak

irány az edzőterem

...nyuszimocival

suli karácsony

 Ildikó néni, Éva néni

apával!

már ilyenekre is van idő:)

apával!

kari süti

hagyjál!!!

 karácsony itthon

karácsony mamáéknál

Béla papával

Pakson vagyunk

fürcsi a Ramadában

szomszéd gyerekekkel