augusztus 31.

Lucáékkal kitaláltuk, hogy menjünk közösen kisvasutazni Szobra. Így bővül a meglátogatott kedvenceink száma, és a szülinapomat így méltóképp megünnepeltük egy kellemes kis nappal az egyik kedvenc térségem, a Dunakanyar lankái között
11 körül ki is értünk, és hát bevallom, elég lehangoló látványt nyújtott a telephely. Igazi düledező épületek, rozsdás, ócska vagonok, egy rozzant villamos, és pár kibelezett teher fuvarozásra alkalmas csodajárgány. Az eddigiekhez képest ez volt a leg elhanyagoltabb kisvastút, de hamar kiengesztelődtünk, amikor befutott az állomásra a várt szerelvény. Elvitt minket Márianosztrára egy kis megállóval a Mária kútnál.
Márianosztra a női börtönről híres, de mindenképp említést érdemel a csodálatos környezet, a rendezett kis falu látképe. A közeli Kopasz hegyre és a Kálvária dombra nem másztunk fel, meghagyjuk egy következő alkalomra. Helyette megebédeltünk és ettünk egy fagyit. Találtunk egy szuper játszóteret, és tettünk egy szép kis sétát a faluban. A börtön meglepően szép (kívülről) egybe van építve egy pálos templommal. A környezet gyönyörűen rendben van tartva, Lucával egy véleményen voltunk, biztos jobb odabent, mint az utcán koldulni. Legalábbis egy darabig..
Visszafele gyalog tettük meg a 7 km-es utat, a fiúk is nagyon jól bírták. Nem Vác fele vettük az irányt hazafelé, hanem átkompoztunk Visegrádra, ami megint csak szuper élmény volt.
Még átmentünk Marciékhoz kicsit beszélgetni, és közben abban maradtunk, hogy Zazi ott aludhat náluk. Voszont mivel jó hosszúra sikerült a nap, a srácok jól elfáradtak, Marci kissé behisztizett, ugyhogy jobbnak láttam, ha inkább hazajövünk mindketten.
Most itt szuszog mellettem életem első legszebb ajándéka, és így, éjfél után a legnagyobb  boldogsággal emlékezem, hogy a 34. szülinapomat Vele tölthettem.

augusztus 30.

Tegnap délután átmentünk Dorkáékhoz, és megbeszéltünk egy másnapi budakeszi játszóterezést. Nem is tudtam, hogy oda gyorsan is el lehet jutni, de igen! Gyönyörű idő volt, a srácok bunkit építettek, a lányok meg elvoltak velünk. Nórinak lett egy kölcsön fűzős kis bőr cipője, édes volt benne. 2 körül indultunk haza, Nórika azonnal el is aludt a kocsiban. Itthon gyors ebéd vele, és alvás. Amíg megcsináltam a mi ebédünket, a makarónit, addig Zazi lent maradt a szomszéd gyerekekkel focizni a játszin. Szerintem Nóri nem aludt, mert 1 óra múlva már hallottuk is a dünnyögését, és irtó nyűgös volt egész délután. Sír, ha nem lát, folyamatosan a nyomomban van, gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni egyedül....A wc ajtó elé is képes volt elkúszni, hogy biztos jól halljam a sírását. Zazikam a világon a legjobb testvér, folyamatosan a kedvében akar járni, de a hisztis sírást sajnos ő sem tudja kezelni. De legalább próbálja, és ezért (is!) imádom!

 Zsuzsival

vigyori

augusztus 29.

Tegnap délután bejelentkezett a parkettás brigád főnöke, hogy másnap kijönnek megnézni, mit rontottak el. Így is lett, másnap 9-kor érkeztek teljes menetfelszereléssel, hogy ha már itt vannak, neki is látnak kijavítani. Persze nem lehetett kihagyni, hogy én vagyok a hülye, ez teljesen természetes, hogy mozog, de azért megcsinálják újra. Volt 1 percem eldönteni, mi legyen, de kötélnek álltam. Zazival gyorsan kipakoltuk a szobát, ők meg az üres bútorokat elhelyezték a lakás szabadon lévő részein. Nekiálltak, csinálták, kopácsoltak (merthogy új padlopon), én meg ültem a nappaliban magamba roskadva, ugyanis eszembe jutott, hogy 2 nap múlva szülinapom lesz, és megint "cirkusz" van a lakásban. Ez az elmúlt 10 évre jellemző, nem volt olyan aug. 31., hogy ne költöztünk, felújítottunk, vagy nagytakarítottunk volna. Gyerekkoromban meg az a fránya évnyitó volt mindig... Ráadásul pont az iskola első napján jönnek vissza újra lerakni a parkettát. Ennyi volt az álom, hogy Zazi szobája rendben legyen sulikezdésre.

augusztus 27.

A mai nap nagy eseménye a fülbelövés volt. Abszolút nem terveztük, de belebotlottunk és megcsináltuk. Nagyon sírt szegénykém, de elég fáradt volt már, így utána hazafele el is bóbiskolt. Így hamar túl voltunk a megrázkódtatáson, és egyelőre nincs is vele semmi probléma. Zazikám választotta, nem is akartam megmásítani a véleményét, miszerint a kis piros lenne a legjobb:)
Délután Andival és Zsomborral játszótereztünk, a fiúk jó rég nem találkoztak, de hamar belelendültek az önfeledt játékba.
Reggel tojásrántottát evett mindenki, Nóri falta:)))

 Zazi legyet akar fogni...:)

 mostanában ide menekülök, hogy anya ne tudjon bepelenkázni

 aki mától fiúnak néz, az tényleg vak!

augusztus 26.

Utolsó hét a nyáári szünteből. Őszintén szólva, még soha nem vártam ennyire, hogy vége legyen a nyárnak. És ez nagyon rosszul hangzik, de valahoyg kezdem azt érezni, hogy Zazinak már nagyon nem vagyok jó társaság. Vagy valamit rosszul csinálok (pedig nagyon igyekszem minden téren), vagy egyszerűen megérett arra, hogy ne én legyek a legjobb partner. El van itthon, imádja a kishúgát (nagyon sokat játszik vele), de látom rajta, hogy valami nem oké. Szomorkodik, vagy unatkozik, ezt nehezen tudom eldönteni. Vagy azért szomorkodik, mert unatkozik. Egyelőre Nóri alvási szokásai diktálják a napokat, de az iskola kezdéssel együtt ez Zalán irányába fog változni. Valahogy kibírjuk még ezt a pár napot, és szerencsére minden napra van is délutáni programunk:) Csak ne essen...!!!
Múlt héten felmentünk a Gellért hegyre (egész a lábáig bírtuk..), megnéztük a szikla templomot, mint lehetséges keresztelő helyszínt. Olyan szép ez a templom, nekem nagyon tetszene itt a szertartás. Zalán is oda volt, Nóri meg visongatott örömében:)
Utána felmásztunk a csúszdás játszótérig. Olyan mocskosak lettünk, hogy ciki volt felszállni a buszra, de nem bántam, mert Zalán nagyon jól érezte magát, Nórival mi meg 1 órán keresztül lépcsőztünk. Fáradhatatlan. Hétvégén a budakeszi vadasparkba mentünk, majd anyuékkal Turán kötöttünk ki, így megvolt a nyárbúcsúztató szalonnasütés is:)
Nórikám csak megy, megy, néha szalad, de egyelőre 1-2 lépést tesz egyedül. Mostanában rettenetesen utálja a pelenkázást, iszonyat erővel rugdal, és toporzékol, illetve a pelenkázó melletti komódra próbál felmászni. Ha hagyom, nekilát pakolni rajta, és a megelégedettség érzése ül ki az arcára, miszerint győzött:) Mostanában kell vennem pelust, mindenképp up and go-t választok, mert ez most így krimi...

augusztus 18.

Kettesben tengetjük napjainkat. Ez a második, és már halálra unom magam, nagyon várom Zazit haza!!! Gondolkozom, mihez lenne kedvem, amit Nórival is tudunk csinálni, de semmi nem jut eszembe. Ráadásul nagyjából mindenki a családjával tölti a hosszú hétvégét, így be sem tudok kotnyeleskedni senkihez. Rémes!!!
Az vígasztal, hogy szuper jól érzi magát. Tegnap is, ma is a tónál alszanak Pityuval meg papával egy lakókocsiban. Nagy élmény volt, főként, hogy halat is fogtak:) Szarvason az arborétumba mentek, Kondoroson mi mást is látogathattak meg, mint a kondorosi csárda múzeumot. Zazinak nagyon tetszett, azt mondta, imád múzeumba járni:) Ma ott tanyázott a legnagyobb magyar betyár, miszter Oszter Sándort, aki (ha jól tudom) 1978 óta tartozik anyunak 100 ezer forinttal. És ezé a trógeré a 12. kerületi villánk. No, a régmúltról erről ennyit.
Nórika ma megtette az első önálló lépését. Kettőt sikerül lépni a nappaliban az ágyy mellett, és ő is nagyon örült neki! Hát még én!!!
Az evésről kissé kevés a bejegyzés. Reggelire a tápszer után kenyeret eszik különböző feltétekkel. Van, hogy lekvár, vagy pulykamell sonka, vagy csak krémsajt, és ezeket mind szívesen eszi. A délelőtti gyümölcsözés enyhén szólva kritikus, a minap falta a barackot, most meg a falon és a földön landol az egész. Tegnap kiköpte a joghurtot (sima natúr), erre van egy rendkívül elegáns módszere, kár, hogy nem tudom leírni. Ma megette. Ebédre kelkáposzta főzeléket ettünk fasírttal. Imádta.

reggeli fogmosás

Segítsen már valaki, nem tudom felvenni egyedül!!!!!

augusztus 16.

Zazikám ahogy hazajött Balatonról, 2 nap itthonlét után újra nyakába veszi az országot, és ezúttal Békésre mennek családot látogatni. Miért is ne, ő már nagyfiú, menni akar, hát mit lehet tenni... Csak mi maradtunk itthon Nórival, de azért nem fogunk unatkozni mi sem:)
Hétfőn apuék levitték balatonra Zalánt, mert mentek a paksi Zaziék is. A fiúk annyira egy húron pendültek, hogy rá sem néztek az unaloműzőnek szánt társasra és a kártyára. Utolsó este hívott csak fel, hogy hiányzom, és ez azért volt kicsit megnyugtató, mert így nem volt probléma, hogy haza kell jönni. Félek, hogy pár év múlva nem így lesz...:(  Mi elvoltunk Nórival, de mindkettőnknek hiányzott a nyüzsi, amit a gyerekek tudnak okozni, ha együtt vannak. Így csak én voltam Nóri játszópajtása. Legújabb kedvence a távirányítók mellett a mobiltelefon. Úgy emeli a füléhez és gagyog bele, mintha mást sem látna tőlünk. De nagyon élvezi, én meg jól mulatok rajta:)))
A evése katasztrófa volt, se gyümölcs, se tejpép, vacsorára is csak felvágott, a kenyér meg nagyívben röpül a sarokba. Tegnap rákattant a zöldséges tésztára, szinte falta. Ugyhogy ma is azt ebédelt, vacsorára meg megevett egy méretes túrógombócot. Igaz, a védőnéni egyelőre a joghurtot javasolta, de az fröcsögött a szájából az első és a második falatnál is. Érdekes, mert Zalán meg imádta a natúr változatot.
Zazinak megvettük a tanszereit. Kiválasztotta a csomagolóó papírt, a cimkéket és az órarendet. Nagyon várja a sulit, és azt mondta, hogy azért, hogy mindent megtanulhasson. ...pedig már most is olyan kis okos:)))

elsős leszek hamarosan!!!

apával

 halló, ki beszél?