február 21.

Az elmúlt hét kissé eseménytelenül telt. A hétköznapok valódi hétköznapok voltak, hétvégén pedig ellátogattunk a vasútmodell kiállításra. Így teljesítettük a heti "kultúrprogramot". Vasárnap anyuéknál ebédeltünk, Zaléán kedvenceit ettük: halat és makarónit. Köszi anyu!
Pénteken Zazi egy kocsma képét kerekítette ki a Zolibá által hozott sörösüvegből. Nem is vártam volna tőle kevesebbet, már szinte megszokás, hogy a fantáziája szárnyal rajzolás közben. A rajzait egy külön mappába fogom feltenni.
Nóri a fejlődés szakaszába lépett, már ami a gasztronómiai élményeit illeti. Úgy látszik, édesszájú (miért is ne lenne az, ha már belőlem van), a vaniliás pépből - magához képest- szép kis adagokat fal. A gyümölcs továbbra sem nyerő, de az édesburgonya lecsúszott. Esténként tápszerrel tömöm, hátha nem ébredünk 3 óránként, de erről valahogy nem akar leszokni... Ma volt először, hogy rácsuktam az ajtót és kb. fél órán keresztül hallgattuk az ordítást, mire belefáradt és visszaaludt. Sajnos nem működik, hogy bemegyk megnyugtatni, mert ahogy érzi a közelségünket, méginkább rázendít. Na erre a maira Zazi is felkelt, átjött, majd egy óra múlva visszament a saját ágyába. Irtó jó éjszakánk volt.
Nórika súlya: 5.3 kg (hurrááááá, hozta a minimumot)


                                            cummmm

                                            Valentinok:)