Délelőtt apa elindult Németországba. Zazi nem sírt, nem is nagyon reagált a búcsúra sem. Megjegyezte, hogy 2x7 az 14, tehát a két hét alatt 14-et alszunk hármasban. Olyan kis okos, mos már szorozni, osztani, kiegészíteni tud fejben. Számomra döbbenetes, főleg, hogy ezeket a műveletek pillanatok alatt elvégzi.
Ebéd után elmentünk Óbudára a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba. Jó volt, Zazi egy mérleget pakolt zöldségekkel addig, míg a mérleg beállt középre. Nagyjából 20 percet sakkozott vele, és a végén az emlékkönyvbe ezt írta egyedül: MÉRLEG. A betűk természetesen kerekeken gurultak egy alagútba, hogy némileg az ő valódi kedvenc témája, a vonat is megjelenjen:)
Nórika is jól éezte magát, mivel Zazi bohóckodott neki, és bújocskázott úgy, hogy Nórika az ölemből figyelve találja meg. Olyan boldog vagyok, hogy bámilyen helyzetben el tudja szórakoztatni a hugicáját. Aki nagy nevetésekkel viszonozza az odafigyelést:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése