Zazi és Nóri Turán nyaralnak, apánk szülővárosában dolgozik. Mesélte anyu, hogy Nóri bejárja a telket a tili-tolival, a nehezebben járható részeken meg nyújtja a kezét, hogy segítsenek neki tovább menni:) Már nagyon várom, hogy lássam. Zalán ma azzal jött nekem, hogy szeretné a kis tévét a szobájába, mert a sulisoknak már jár. Nem értettem vele egyet, de győzködött, hogy majd ezt is szabályozzuk, és nem ül előtte egész nap. Bizonyos helyzetekben nem lenne rossz, de félek, hogy onnantól nem sokat találkoznánk a lakásban...
Na egy kicsit magamról is, hisz harmadik napja, hogy gyerekek és pasi nélkül létezem. Nem unatkozom, intézem a parkettázás munkálatait és "élvezem" az ezzel járó örömteli szórakozást. Délután kész lett a padlókiegyenlítés, és úgy döntöttem ismét bicajra pattanok. Eltekertem a Margit hídig. Jól elfáradtam, mert nem kíméltem magam, ugyhogy visszafele olyat tettem, amit még soha. Életem során (leszámítva a tudattalan gyerekkoromat) soha, de soha nem ücsörögtem a Bem rakparton, de most végre eljött az alkalom. Nem siettem sehova, végre nem aggódtam semmiért (szinte ismeretlen számomra ez a helyzet...). Egy pillanatra azért átfutott az agyamon, hogy azért csak kéne agyalni valamin, hisz luxus ez az állapot (még ha csak 10 percig tart), de hamar elhesegettem a gondolatot. SZóval tök jó volt, visszafele már csak a szokásos, szakaszokon tekertem gyorsan, a többin kicsit komótosabban. Szuper jól elfáradtam, itthon bevágtam fél liter limonádét és fél kiló gyümölcsöt. Gyors zuhany, és zutty az ágyba:)))
Joccakát mindegyik Drágaságomnak!!! Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése