november 24.

A legjobb, ami történt a héten, hogy apánk itthon volt velünk. Zazikát reggel suliba vitte, délután meg hozta, vagy úszni mentek. Ezeken a heteken én igyekszem mindent kisajtolni magunkból, így Zalán szobáját megnagyobbítottuk (optikailag), apa új polcot szerelt össze, az íróasztalt átkerült másik falra, és lám-lám, nagyobb lett a hely:) Jó lenne egy kis szőnyegecske, bár kissé félve jegyeztem meg, mert apa kijelentette parkettázás után, hogy kivágja az ablakon, ha merek venni. Én azért bátor vagyok, meg hát úgyis az ő pénze bánná:) Szóval, mint mindig, kapkodósra sikerült a hetünk, de hát mit lehet tenni, ha minden közösre negyed annyi idő jut, minta nem így lenne...
Mindkét gyermekkel fodrásznál is voltunk. Zazi meglepő módon, legalább 10 percig mozdulatlanul tudott ülni a babérjain, na Nóri jócskán lemaradt ebben a versenyben. Ő folyamatosan csapkodott, rocker lányt játszott, csak hogy hozzá ne lehessen férni a hajához. Így kb fél centit sikerült rövidíteni a loboncán, hátul meg sem próbáltuk. Lehet, hogy már növesztené, és így próbálja a tudtunkra adni??.hmmm...
Volt kavarás apa vasárnapi visszamenetelét illetően, de végül szombat délután derült ki, hogy menni kell.
Zalán már csak rándított egyet a vállán, de szerintem a szívében ennél sokkal komolyabban veszi a dolgot.
Szombat este még elmentünk hármasban mozizni egyet, jó volt kicsit lazítani.

Egy kép készült a héten: