Húúú, de ciki!!!!! Ez akár Zalán diákregényének címe is lehetne, de sajnos ez most a valóság... Mégpedig arra a sajnálatos tényre vonatkozóan, miszerint 10 hónap kiesett az életünkből. A jó hír, ami enyhítő körülménynek tekinthető, hogy a kiesés nem a valóság, csak a géphez ülni, és a dolgainkról mélyen szántóan irogatni nem volt kedvem. Ez amúgy mégis csak ciki, hisz ennyi idő alatt rengeteg dolog történt, és mivel ez a blog alapvetően a gyerekekről szól, baromi vacakul érzem magam, hogy mégcsak azt is kihagytam, ami őket érinti. A többi most nem érdekes...
Nehéz visszaemlékezni ténykedéseinkre egyre jobban elhalványulni látszó agyi tevékenységem következtében, de pár mondatban megpróbálom összeszedni gondlat foszlányaimat. Gondolj bele, mennyire megerőltető ez annak (nekem!), akinek a lakáson belüli helyiségek között maximum a testi áramlása folytonos, a szellemi valahol mindig ott marad valamelyik szobában. Egyszerűbben fogalmazva, mire odaérek, elfelejtem, miért mentem. Bosszantó, mert duplán kell gondolkozni.
Zalán tavasszal elkezdett focizni a Kelenben. Jó kapusnak bizonyult, de véleményem szerint javarészt azért, mert ott kell a legkevesebbet mozogni. De a reflexei jól működnek, tehát sokszor ott teljesített nagyon ügyesen. Tomi barátjával jártak, (Zalán azóta kiamardt), sokszor együtt mentünk haza. Nórival addig elvoltunk a pálya környékén, kicsit megnehezítette a helyzetet, hogy a több mint 1,5 órás edzés alatt nekünk egy szál csúszdával kellett beérnünk.
A nyári edzőtábor nagyon jól sikerült, de szeptemberben nem folytatta. Elment a kedve, és a kitartása, de ezt nem annyira bántam...
A nyári szünet ismét tartalmas volt. Foci tábor után bicajos tábor a síiskolával, majd úszótáborral vége is a kalandos idei táborozásnak. A családi nyaralás 1 hét a Balaton parton, majdnem jól sikerült... Idén nem fogtuk ki a jóidőt, és apa is csak 1 hetet volt itthon, de jövőre jobb lesz!
Az iskolakezdés viszonylag gördülékeny volt, a jajgatás ellenére a srácok örültek egymásnak. Beindultak a szakkörök, gyorsan be is irattam minden félére, nehogy unatkozzon. Hétfő kivételével minden napra jut valami móka: úszás, szorobán, sakk, német. Nagyon büszkék vagyunk, hogy felvették a Weiner Leó Zeneiskola szolfézs óráira, és teljes jogú tanulójává is vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése