Zalán és Nóra naplója: december 24

Öregszem. Az idei volt az első olyan karácsony, ami kikészítette az emésztőkémet. Eddig megúsztam, köszönhetően fura anyagcserémnek, ugyhogy az újév első fogadalma: mozgás, és kevesebb (sokkal kevesebb) édesség. Csorgott a nyálam ebéd után, tudva, hogy lapul néhány túrórudi az alsó polcon. De kemény voltam, és nyertem! Lufi hasat le kell mozogni, nemcsak hogy szarul néz ki, de fáj is. Na erről ennyit.

Mint mindig, Jézuska idén is sok szép ajándékkal érkezett. Szegény, januárban nem lesz mit enni, de ez a Jézuska sorsa. Majd eszik februárban. Zalán kívánság listája kimerült az idei sláger helikopternél, és mivel Jézuska imádja Őt, hozott. Természetesen beigazolódott a félelme, ez a "vacak" lett az első porosodó izé a sarokban. Sebaj, lista pipálva, és bár rövid ideig, de nagy volt az öröm. Majd, ha Jézuskának 3 hónapig kell éheznie, jobban végiggondolja. Nóra nem írt listát, az ő gondolatait a játékokat illetően kitalálta Jézuska. Nagy sikert aratott családi körben a golyófaló viziló, amivel anno még mi is játszottunk gyerekkorunkban. Kinek kell képesség fejlsztő, ha ezzel mindannyian egyszerre tudunk játszani??? Nem tudom, kinél hogy, de nálunk (főleg Nóránál) ezek nem jönnek be. Vagy mert már nagyon fejlettek bizonyos képességei, vagy egyszerűen jobb a közös társas. Szerintem mindkettő.