A tél utolsó hétvégéje

Ez a két nap - bár mindannyian máshol töltöttük - mégis remekül telt el. A legizgalmasabbnak Zalán programja bizonyult, ugyanis most először utazott el "ottalvós" kirándulásra. Andi néni, a magyar tanárnő iskolai szintű kirándulást szervezett, amire Zalán lelkesen készült, és a befizetendő pénz első részletét a saját zsebpénzéből intézte. Utólag persze felhívta figyelmemet a feledékenységem miatt felmerült hiányosságra, de én nemes egyszerűséggel megsimogattam a buksiját, (miközben természetesen majd szétvetett a büszkeség és a demencia miatti kétségbeesés kettőssége): látod kisfiam, ilyenekre is oda kell majd figyelned felnőtt korodban.
Nóri egy amerikai család porontyainak társaságába cseppent Luca jóvoltából, ahol remekül szórakozott azon, hogy azok a gyerekek tök furán beszélnek, de néha úgy is tudnak mint ő maga. Ja, és képzeljem, hogy mondták többször is hogy jesz és nó. A vasárnapi pilisi kirándulás mamáékkal és Lucáékkal tette kerekké a hétvégét.
Én a legmagasabb fokozatú semmitcsinálás művészetét gyakoroltam (na erős túlzással, csendben megjegyzem, hogy azért valahogy kitakarítódott az egész alsó konyhaszekrény...), apa meg valahol landroverezett.
Vasárnap díszbe öltöztettem a szívem, alig vártam, hogy újra zsibongjon a lakás a mindennapok megszokott zűrzavarától, de talán megbocsájtható, ha bevallom, jól esett kicsit "unatkozni":)

Indulás Mohácsra!

Pilisi kiránduló