11 körül ki is értünk, és hát bevallom, elég lehangoló látványt nyújtott a telephely. Igazi düledező épületek, rozsdás, ócska vagonok, egy rozzant villamos, és pár kibelezett teher fuvarozásra alkalmas csodajárgány. Az eddigiekhez képest ez volt a leg elhanyagoltabb kisvastút, de hamar kiengesztelődtünk, amikor befutott az állomásra a várt szerelvény. Elvitt minket Márianosztrára egy kis megállóval a Mária kútnál.
Márianosztra a női börtönről híres, de mindenképp említést érdemel a csodálatos környezet, a rendezett kis falu látképe. A közeli Kopasz hegyre és a Kálvária dombra nem másztunk fel, meghagyjuk egy következő alkalomra. Helyette megebédeltünk és ettünk egy fagyit. Találtunk egy szuper játszóteret, és tettünk egy szép kis sétát a faluban. A börtön meglepően szép (kívülről) egybe van építve egy pálos templommal. A környezet gyönyörűen rendben van tartva, Lucával egy véleményen voltunk, biztos jobb odabent, mint az utcán koldulni. Legalábbis egy darabig..
Visszafele gyalog tettük meg a 7 km-es utat, a fiúk is nagyon jól bírták. Nem Vác fele vettük az irányt hazafelé, hanem átkompoztunk Visegrádra, ami megint csak szuper élmény volt.
Még átmentünk Marciékhoz kicsit beszélgetni, és közben abban maradtunk, hogy Zazi ott aludhat náluk. Voszont mivel jó hosszúra sikerült a nap, a srácok jól elfáradtak, Marci kissé behisztizett, ugyhogy jobbnak láttam, ha inkább hazajövünk mindketten.
Most itt szuszog mellettem életem első legszebb ajándéka, és így, éjfél után a legnagyobb boldogsággal emlékezem, hogy a 34. szülinapomat Vele tölthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése