augusztus 30.

Tegnap délután átmentünk Dorkáékhoz, és megbeszéltünk egy másnapi budakeszi játszóterezést. Nem is tudtam, hogy oda gyorsan is el lehet jutni, de igen! Gyönyörű idő volt, a srácok bunkit építettek, a lányok meg elvoltak velünk. Nórinak lett egy kölcsön fűzős kis bőr cipője, édes volt benne. 2 körül indultunk haza, Nórika azonnal el is aludt a kocsiban. Itthon gyors ebéd vele, és alvás. Amíg megcsináltam a mi ebédünket, a makarónit, addig Zazi lent maradt a szomszéd gyerekekkel focizni a játszin. Szerintem Nóri nem aludt, mert 1 óra múlva már hallottuk is a dünnyögését, és irtó nyűgös volt egész délután. Sír, ha nem lát, folyamatosan a nyomomban van, gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni egyedül....A wc ajtó elé is képes volt elkúszni, hogy biztos jól halljam a sírását. Zazikam a világon a legjobb testvér, folyamatosan a kedvében akar járni, de a hisztis sírást sajnos ő sem tudja kezelni. De legalább próbálja, és ezért (is!) imádom!

 Zsuzsival

vigyori