augusztus 26.

Utolsó hét a nyáári szünteből. Őszintén szólva, még soha nem vártam ennyire, hogy vége legyen a nyárnak. És ez nagyon rosszul hangzik, de valahoyg kezdem azt érezni, hogy Zazinak már nagyon nem vagyok jó társaság. Vagy valamit rosszul csinálok (pedig nagyon igyekszem minden téren), vagy egyszerűen megérett arra, hogy ne én legyek a legjobb partner. El van itthon, imádja a kishúgát (nagyon sokat játszik vele), de látom rajta, hogy valami nem oké. Szomorkodik, vagy unatkozik, ezt nehezen tudom eldönteni. Vagy azért szomorkodik, mert unatkozik. Egyelőre Nóri alvási szokásai diktálják a napokat, de az iskola kezdéssel együtt ez Zalán irányába fog változni. Valahogy kibírjuk még ezt a pár napot, és szerencsére minden napra van is délutáni programunk:) Csak ne essen...!!!
Múlt héten felmentünk a Gellért hegyre (egész a lábáig bírtuk..), megnéztük a szikla templomot, mint lehetséges keresztelő helyszínt. Olyan szép ez a templom, nekem nagyon tetszene itt a szertartás. Zalán is oda volt, Nóri meg visongatott örömében:)
Utána felmásztunk a csúszdás játszótérig. Olyan mocskosak lettünk, hogy ciki volt felszállni a buszra, de nem bántam, mert Zalán nagyon jól érezte magát, Nórival mi meg 1 órán keresztül lépcsőztünk. Fáradhatatlan. Hétvégén a budakeszi vadasparkba mentünk, majd anyuékkal Turán kötöttünk ki, így megvolt a nyárbúcsúztató szalonnasütés is:)
Nórikám csak megy, megy, néha szalad, de egyelőre 1-2 lépést tesz egyedül. Mostanában rettenetesen utálja a pelenkázást, iszonyat erővel rugdal, és toporzékol, illetve a pelenkázó melletti komódra próbál felmászni. Ha hagyom, nekilát pakolni rajta, és a megelégedettség érzése ül ki az arcára, miszerint győzött:) Mostanában kell vennem pelust, mindenképp up and go-t választok, mert ez most így krimi...