Összességében nagyon jól éreztük magunkat, szép hetet töltöttünk el Laci papáékkal.
Utána itthon voltunk, Zalán triatlon táborban. Ez idei nem versenytábor volt, hanem kirándulótábor, de az előzőek tanulságaként nem is volt nagy baj... Idén bobozni és Csodák Palotájában voltak, utolsó nap pedig a régi idők nagy játékával, a számháborúval ismerkedtek meg testközelben.
Lementünk még pár napra Földvárra, mert túl jó idő van, de kedden hazajöttünk. Pedig tegnap 40 fok volt... Sebaj, kimentünk Dóráékkal a leányfalui strandra. Le nem nagyon hültünk, a gyerekmedence nemhogy csak mocskosvolt, de volt vagy 40 fokos a víz. Mindegy, jobb volt, mint itthon.
Nórikám is élvezi a jövés menést, sokszor mondogatja, hogy "MEEE", ez azt jelenti, menjünk. Még mindig legbiztosabban úgy szalad, hogy a két kezét fogjuk, egy kézzel csak nagyon bizonytalan. De állandóan menni akar, folyamatosan jön utánunk, hogy "meee" és visít, ha nem figyelünk rá. 2 napja vettem észre, hogy növöget a két szemfoga. Most, hogy ettől, vagy mástól, de szegénykém napok óta tiszta takony, és elég nyűgös. Ha fáradt,, enni sem nagyon akar, pedig alapvetően borzasztó jó étvágya van. Mindent eszik, szerencsére sok gyümölcsöt és zöldségat. Imádja a paprikát, paradicsomot, uborkát. Szívesen eszi a házi kosztot, pörkölt, makaróni, spenót, minen jöhet! Délelőtt és délután is max. másfél órát alszik, ugyhogy estére jó nyűgös...
Pár kép mostanról:
gyümölcsöt max a fülemre...
kipakoltam
gokart a Tagore sétány felé
Zazik:)
dagonya
drágáimmal
nyammm!!!
testvéri szolidaritás
készül az első baracklekvárunk
Velencén Katiékkal
a sírós és a nevetős
Grétivel (...és papával a háttérben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése