augusztus 16.

Zazikám ahogy hazajött Balatonról, 2 nap itthonlét után újra nyakába veszi az országot, és ezúttal Békésre mennek családot látogatni. Miért is ne, ő már nagyfiú, menni akar, hát mit lehet tenni... Csak mi maradtunk itthon Nórival, de azért nem fogunk unatkozni mi sem:)
Hétfőn apuék levitték balatonra Zalánt, mert mentek a paksi Zaziék is. A fiúk annyira egy húron pendültek, hogy rá sem néztek az unaloműzőnek szánt társasra és a kártyára. Utolsó este hívott csak fel, hogy hiányzom, és ez azért volt kicsit megnyugtató, mert így nem volt probléma, hogy haza kell jönni. Félek, hogy pár év múlva nem így lesz...:(  Mi elvoltunk Nórival, de mindkettőnknek hiányzott a nyüzsi, amit a gyerekek tudnak okozni, ha együtt vannak. Így csak én voltam Nóri játszópajtása. Legújabb kedvence a távirányítók mellett a mobiltelefon. Úgy emeli a füléhez és gagyog bele, mintha mást sem látna tőlünk. De nagyon élvezi, én meg jól mulatok rajta:)))
A evése katasztrófa volt, se gyümölcs, se tejpép, vacsorára is csak felvágott, a kenyér meg nagyívben röpül a sarokba. Tegnap rákattant a zöldséges tésztára, szinte falta. Ugyhogy ma is azt ebédelt, vacsorára meg megevett egy méretes túrógombócot. Igaz, a védőnéni egyelőre a joghurtot javasolta, de az fröcsögött a szájából az első és a második falatnál is. Érdekes, mert Zalán meg imádta a natúr változatot.
Zazinak megvettük a tanszereit. Kiválasztotta a csomagolóó papírt, a cimkéket és az órarendet. Nagyon várja a sulit, és azt mondta, hogy azért, hogy mindent megtanulhasson. ...pedig már most is olyan kis okos:)))

elsős leszek hamarosan!!!

apával

 halló, ki beszél?